A Rapala története
Az egész egy éhes finn legénnyel kezdődött…
Az 1930-as években történt, hogy Lauri Rapala, egy halászdinasztiából származó egyszerű favágó a Päijänne tavon ült kis csónakjában. Míg zsákmányára várt, az áttetsző vízben a halak különleges világát figyelte. Megfigyelte, hogy a rablóhalak hogyan rejtőzködnek el búvóhelyeiken és miként támadnak lesből a sebesült, lassan mozgó kishalakra, amelyek számukra könnyebb zsákmánynak bizonyultak. Ez a felfedezés adott ötletet Laurinak, aki 1936-ban fenyőkéregből elkészítette első csaliját. Munkájához csak egy hétköznapi cipészkést és néhány csiszolópapírt használt, a termék felületét sztaniolpapírral vonta be. A legenda szerint új csalijával olykor akár napi három mázsa hal kifogására is képes volt…
A mester nem csinált titkot találmányából, a csodacsalinak így hamarosan messze földön híre ment. A többi pedig, ahogy azt mondani szokták, már történelem…
Lauri egyre több csalit faragott halászkunyhójában. Egyetlen modellt készített, melyek sebesült kishalra emlékeztető mozgását egytől egyig a vízben próbálta ki, a szigorú tesztelésre később is különös figyelmet fordított. Néhány évvel később (mikor már családja is bekapcsolódott a termelésbe) a csalik nagy részét már bérmunkások faragták ki, a családi műhelyben pedig a végső munkálatok folytak.
